Bella szobája

...* Furcsa dolgok történnek velem mostanában... Amióta Renesmee megszüleett, és amióta a pajzsom ellen kűzdök. Folyton változik minden. * Kinyittom a szemem, és a lakásunkban látom magam. Te jó ég - űltem fel - már megint valami furcsára gondoltam. Lenéztem magamra, és rájöttem, hogy a Cullen házban vagyok már, és nem a multban. Hallottam, hogy Edward valami olyasmit beszélt, hogy ma gyülekezőjük van Jackéknek. Az utóbbi időben rengeteget tettek értünk, így elhatároztam, hogy elmegyek hozzájuk Edwarddal.

Kellemes érzés vot rejtett bókkal együtt az, hogy felmordult. Gyorsan kelett cselekednem, mert nemtudom, mi sül ki belőle. Ezért gyorsan megszakítottam a kellemes csókot. Bár ajkaim duzadtak voltak, és még Edward csókjaiért esedeztek, nem csak magammal kell törödnöm.
De, igazából magammal is, mert szükségem van levegőre.
- Majd, ha vámpír leszek...addi csókolsz, ameddig csak jólesik.- mondtam, levegő után kapkodva, és enyhe pír ült ki az arcomra.
/FAGYASZTÁS/

A csók vége után elgondolkodott ajkaimon. Bárcsak beleláthatnék a fejébe, hogy tudjam mire gondol. Alig kigondoltam, már meg is csókolt. Már százszor elmondtam neki, hogy ne kockáztassa az életét, de nem figyel rám. De most ezzel a csókkal hatással volt rám. Ilyen csókot még nem kaptam tőle. Tele volt szerelemmel. Nem akartam abbahagyni a csókot, szinte soha. De tudtam, hogy neki még szüksége van oxigénre. Akarva akaratlanul a kellemes érzés miatt felmordultam.

Nem kellett sokáig várnom, hogy gyönyörű hangján megszólaljon. Anyira szerettem, amikor beszélt. Karjaival lassan és óvatosan megragadta a derekam, és az ölébe húzott, és válaszolt is. *Jól köszönöm * akartam mondani, amikor mézédes csókot lehelt az ajkaimra. Nem is vettem észre, hogy milyen mohó. Bár ezt a rengeteg időt be kell pótolnunk, amikor elment, és amikor majdnem meghalt. Még ma is a fülemben csengenek a Voltúriak szavai. Alig fejeztem be a gondolatot, amikor szó nélkül megcsókoltam.

Amikor Bella felkelt, kicsit megijedtem, mert azt hittem, hogy én keltettem fel. De aztán rűjöttem, hogy mégsem. Amikor körbenézett, és meglátott a nemlétező szívem újra ritmusra vert. Felült, és belebujt a papucsába, és odajött mellém, megszólalt:
- Szia Edward! Régóta vársz rám?- nézett rám tudás vágya arckifelyezéssel. Rávettettem féloldalas mosolyom, és odahúztam magammellé. Ajkaim súrolták a fülét, amikor odasúgtam neki
- Szia Bell`s! Nemrég érkeztem. Jól aludtál?
Nem vártam meg, hogy befejezze, mohón csókolni kezdtem őt.

Az álom kihull a szememből, elmúllik, mint a tél, s a nyár. Felnézek, és rájöttem, hogy elaludtam. Körbenézek a szobámban, és Edwardot látom ott. * Vajon mennyi idelye várakozhat arra, hogy felkeljek?* Gondolom magamban, miközben mint egy legeslegújabb fényképezőgép pikszel pontosságra végigmérem márvány szépségű arcát, gyönyörű topáz színű szemeit, és ajkait. Olyan tökéletes, hogy az lehetetlen. Bár tudom, hogy a vámpírságukkal hozzájár az is, hogy olyan szépek, mint ha ki lennének találva. Felülök, belebújok a papucsomba, és odasétálok hozzá. Megfogom a kezét, és köszönök neki.
- Szia Edward! Régóta vársz rám?- néztem rá válaszra várva.

Elindulok az erdőből, miután egy hatalmas pumát levadásztam. Bella vére csábít engem! De mostmár kezdem megszokni. Mire észbe kapok, már a szobályában vagyok. Amikor rájövök, hogy alszik odatoppanok a kedvenc hintaszékemre, és bámulom a rendezetlen szobályát.

Mint minden áttlagos nap ülök a szobámban, és várom, hogy Edward megérkezzen. Sosem fogja beadni a derekát, abban biztos vagyok. De én akarok vámpír lenni. Ha nem is most azonnal, de akarok. És semmi és senk nem gátolhat meg benne. Edward folyton azt hajtogatja, hogy én nem lehetek vámpír, hogy nem lehetek egy lélektelen szörnyeteg, mint ő. Ó, bárcsak tudnának a lelkéről más vámpírok! Mert aki tud szeretni, márpedig ő tud, tehát nem lélektelen. És ami a legboldogabb dolog számomra az, hogy ő engem szert. Nyílik az ajtó. Tehát Charlie megjött. Már rég megfőztem, és ettem, tehát szerintem nem jön fel. Megunom a várakozást, és nekiálok olvasni az Üvöltő szeleket. Őrültség tudom, de nagyon szeretm. Nyár van, tehát nincs iskola. Remélem még többet leszek Edward -dal, nem mintha eddig nem lettünk volna. Ahogy olvasok- milyen érdekes, hogy Edward is van a könyvben- nehezednek a szempilláim. Lassan az álom tengerébe lépek, ahol gyönyörű álmot látok.

...